Versek, novellák, gondolatok tőlem nektek:)

 

---

 

 

 

Itt van az ősz itt van újra... avagy vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak!

 

 

A rohanó hétköznapokban nem mindig figyelünk a körülöttünk lévő dolgokra. Olykor az időre sem. Egyik pillanatban még a hasunkat süttetjük egy strandon, a másikban meg már újra a munkahelyünkön vagy az iskolapadban találjuk magunkat. Így van ez most is. A nyár borzasztó hamar eltelt, és beköszöntött az ősz.

 

 

 

De mi jut eszünkbe az őszről, mint fogalomról? Változás, elmúlás, kezdet, szépség, eső, sár, iskolakezdés stb. Sorolhatnám még, de felesleges. Mindenkinek mást jelent az ősz. És ami a legjobb, ez mind benne is van ebben a csodás évszakban.

 

 

Halottak napja

 

 

 

Halottak napja az a nap, mikor kicsit lelassul az amúgy rohanó világ, és időt enged azokra, akik már nem lehetnek velünk. Ilyenkor gyertyát gyújtunk és virágot viszünk elhunyt szeretteink sírjára.

 

 

 

 

Vagy nem. Van, aki nem tartja ezt a "hagyományt". A minap egy idős hölggyel beszélgettem erről a témáról. A férje néhány évvel ezelőtt halt meg, de ő egyetlenegyszer sem járt kinn november elsején a temetőben. Azt mondta, hogy az ő gyásza még most is mélyebb annál, mintsemhogy az év egyetlen napján jusson csak eszébe. Ő nem anyagi dolgokkal fejezi ki a gyászt.

 

Idézem:

 

" Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Eszembe jut egy hangról, egy illatról vagy éppen egy tárgyról. Őrzöm a szívemben és az eszemben. És tudom, hogy neki ez sokkal többet jelentene, mint egy szál virág vagy egy meggyújtott gyertya. Tudom, hogy halálom napjáig így lesz ez. Így nem kell elengednünk egymást. Mert hiszem, hogy ő is gondol rám odafenn."

 

 

 

A néninek talán igaza van. Hisz mindenki saját maga érzi át és dolgozza fel a fájdalmát.

 

Egyébként nem csak a halottakat lehet elengedni. Olykor az élőkről is le kell mondanunk. Legyen az egy messzire költözött barát, egy reménytelen szerelem másik fele vagy éppen egy olyan ember, akiben csalódtunk. Talán a halottakat könnyebben el tudjuk engedni. Változó, hogy kinek mennyi időbe telik, de egy idő után visszazökken az élet a normál kerékvágásba. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elfelejtjük a szeretteinket. Csak megtanulunk a hiányukkal élni.

 

De mi a helyzet mondjuk egy reménytelen szerelemmel? Szeretsz valakit, de az az illető nem viszonozza, mást szeret vagy valamiért nem lehettek együtt. És mégis kénytelen vagy naponta szembenézni vele. Ez mindennél rosszabb. Arról is lehetne vitatkozni, hogy kinek mi a jobb. Ha minden nap találkozik azzal a személlyel, vagy ha soha többé nem látja.

 

 

De mindegy is. A lényeg, hogy az elengedés nehéz és fájdalmas dolog. Legyen szó az élőkről vagy a holtakról egyaránt.

 

Őszinte részvétem minden olvasómnak, az elhunyt szeretteik miatt.

 

http://www.youtube.com/watch?v=xLJhd0QBilM

 

 

 

Észrevételeiteket és hozzászólásaitokat a gitaros92@gmail.com -ra várom.

 

Csabi

 

Elmúlik a nyár, a pihenés, szórakozás és kikapcsolódás időszaka. Ezt váltja fel, a munka, iskola, vagyis az új dolgok kezdete.

 

Nem is olyan rég kérdezősködtem, hogy kinek mit jelent az ősz. Meglepő válaszokat kaptam. Volt, ki a szépségekre mutatott rá, így például az ősz színeire, a tanulás vagy tanítás örömeire, vagyis az iskolakezdésre. Az őszi eső illatára.

 

De volt, aki negatívumokat sorolt. Készülődés a télre, az időjárás változása, vagy éppen a munka- vagy iskolakezdés.

 

 

 

 

Nekem az ősz az egyik kedvenc évszakom. Épp azért mert mindezek benne vannak. Az átmeneti évszakok amúgyis több csodát rejtenek magukban. Én személy szerint, a változások miatt szeretem. Változik az ember, a természet, a napi teendők és így tovább. Ilyenkor ősszel szeretem, mikor már esténként fűteni kell, és odabentről hallgathatom az eső kopogását az ablakon. Vagy mikor nagy rohanásban az ember hirtelen megáll, körbenéz, és észreveszi maga körül a megszokott táj átalakulását. Az addig zöldellő fák, bokrok levelei sárgás, barnás vöröses színre váltanak.

 

Ezek a dolgok igazán átlagosnak és hétköznapinak tűnnek, pedig egyáltalán nem azok. Tényleg óriásit változik a természet. És vele együtt az ember is.

 

Kívánom, hogy mindenki találja meg azt a dolgot, ami szebbé teszi számára ezt a kicsit szürke, kicsit borongós, de mégis csodás évszakot.

 

ez a dal jut hirtelen eszembe az őszről: http://www.youtube.com/watch?v=hesuqYICsXU

 

Észrevételeiteket, tapasztalataitokat, gondolataitokat a megszokott email címre várom: gitaros92@gmail.com

 

 

 

VAKÁCIÓ!!!!!!!!

 

 

 

 

Kicsit megkésve bár, a vakációról szeretnék elmélkedni a mai bejegyzésben.Érdekes dolog ez az általában 2, 5 hónap, amit a diáksereg nyáriszünetnek hív. Gondoljunk bele mi mindenre elég ez az idő. Nyaralásra, agyradírozásra(tapasztalat), új kapcsolatok köttethetnek, és régiek szakadhatnak meg röpke 12 hét alatt.

 

 

 

Alsós koromban utáltam a vakációt. Míg suliban voltam, addig nem unatkoztam, minden nap tanultam valami érdekeset és a barátokkal lehettem.

 

Aztán rájöttem, hogy mi is az amit szeretek csinálni, mi az ami leköt. Később imádtam a vakációt. Az iskolából hazafelé rögtön a könyvtárba vezetett az utam, felpakoltam magam könyvekkel, irány haza, és napokig ki sem mozdultam a szobából.

 

 

 

Ezután, mint minden kamasz,én is elkezdtem élni a társadalmi életemet. Egyre több helyre mehettem el, nem kellett kínosan betartani a házirendet. Úgyhogy azok a nyarak a felejthetetlen baráti összejövetelekről szóltak. Sátorozás, horgászás, szülinapi bulik, bográcsozás... hm:)

 

 

 

Mikor 12.-es lettem, vagyis előttem állt az érettségi, ott kicsit tagoltabb lett a vakáció.

 

Az eleje a tanulásról szólt, és a rettegésről. Nagyon féltem a rám váró veszedelemtől, az érettségitől:)

 

A második felvonás egy óriási bulival kezdődött, hiszen sikerültek a vizsgák. Ezt meg kellett ünnepelni. Utána pedig a laza várakozás a felvételi eredményekre.

 

Végül pedig a kilátástalanság, hiszen kiderült, hogy nem sikerült. Onnantól viszont nem néztem, hogy milyen nap, milyen hónap. Csak a munkakeresés járt az eszemben.

 

 

 

És itt vagyunk napjainkban. Ma már nemcsak a június közepétől augusztus végéig tartó időszakot nevezem vakációnak. Hiszen a vakáció rengeteg szónak lehet szinonimája. (szerintem :) ) Kikapcsolódás, pihenés, szeretteinkkel való programok tömkelege.  Éppen ezért bármely nap lehet vakáció, ha úgy alakítjuk vagy éppen észrevesszük. Egy jól sikerült délután a barátokkal, egy kirándulós hétvége a szülőkkel vagy egy röpke délután az egyetlennel:)

 

 

 

Vegyük észre az élet apró örömeit. Hiszen attól, hogy olyan hétköznapinak, kevésnek és átlagosnak tűnnek... nos nem azok. Apró dolgokból tevődik össze a boldogságunk.

 

 

 

Remélem nem untatott senkit a kis "élettörténetem". Ha igazán odafigyeltetek, akkor életkornak megfelelően is találtok benne jó programokat.

 

Mindenkinek kellemes kikapcsolódást kívánok:)

 

 

 

Csabi

 

 

 

 

 

Erről a témáról egy nagyon kedves emlékeket őrző dal jut eszembe:

 

 

 

Republic: Madárjós vakáción

 

 

 

Észrevételeiteket, tapasztalataitokat, gondolataitokat a megszokott email címre várom: gitaros92@gmail.com

 

 

 

 

 

 

 

Az önkéntes munka szépségei

 

 

 

Mint már biztos sokan tudjátok, jövő hónap 6.-tól 8.áig Tiszatarjánban megrendezésre kerül egy nagyszabású fesztivál, melynek szervezésében én magam is részt veszek, mint önkéntes.

 

 

 

Már régen foglalkoztat az önkéntesség, hiszen sok jót hallottam róla, továbbá nemegyszer én is dolgoztam így. Legutóbb Tiszatarjánban töltöttem el 3 remek napot. Kicsit szorongva vártam az első napot, hiszen a 12 fős csapatból csak egy embert ismertem igazán, a koordinátorunkat. De az aggodalmam alaptalan volt. Már az első pillanatban látszott, hogy mindenki nagyon kedves , és azt is tudtam, hogy nagyon jól fogom érezni magam velük.

 

 

 

Szerintem nagyon izgalmas dolog, mikor egy alapvetően idegen csapat egy céllal vezérelve gyűlik össze. Én amúgy is szeretek új embereket megismerni. Az is nagyon tetszik, hogy egy ilyen helyzetben elmosódnak a generációk közötti különbségek.

 

 

 

Ráadásul ez a fesztiválszervezés kemény dolognak tűnt először, de rájöttem, hogy mégis jó szórakozás. Emberekkel kell foglalkozni. Hála Istennek a tiszatarjáni emberek nagyon készségesek voltak, és értékeikkel, foglalatosságaiknak köszönhetően nagyban hozzájárultak a közelgő fesztivál létrejöveteléhez.

 

 

 

De ha valakit a fesztiválszervezés nem érdekel, vállalhat más önkéntes munkát is. Például a budapesti állatkert is szívesen fogadja az érdeklődőket.

 

 

 

A www.jovomeno.org oldalon megtekinthetitek, hogy milyen önkéntes munkák zajlottak az elmúlt 3 évben Borsod megyében, azon belül is a mezőcsáti kistérségben a Szívlapát Alapítvány jóvoltából.

 

 

 

Persze most sokan azt gondolják, hogy az önkéntes munkából nem lehet megélni meg stb. Persze nem is lehet, de gondoljunk bele mekkora segítséget jelenthet egy feláldozott szabadnap, vagy akár csak néhány óra, az embereknek. Tisztább falu (szemétszedés), Felújítások(kerítésfestés, nyílászáró csere) stb.

 

 

 

Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Ha valaki kedvet kapott hozzá, még mindig várjuk önkéntesek jelentkezését a fesztivál idejére. Keressétek a facebookon Zatureczki Zsófit, vagy írjatok neki emailt a zatureczki.zsofia@gmail.com -ra. Ő az önkénteskoordinátor, tőle kaptok további instrukciókat, és persze nála lehet jelentkezni is. Remélem sokatokkal dolgozhatom együtt a Föld Föld fesztiválon július 6-tól.

 

 

 

Köszönöm

 

 

 

Csabi

 

 

 

 

 

Ma a káros szenvedélyekről, azon belül is az alkoholról írok nektek.

 

 

 

Sajnos elég csúnya dolgokat tud okozni ez az eredetileg az eufóriáról, az emelkedett hangulatról és a jókedvről gondoskodó nedű. Régen ugyanis ezek miatt fogyasztották az emberek. Később az ünneplés szimbólumává vált. Gondoljunk csak a hajók elnevezésére, a miseborra stb. (utóbbinak persze megvan a maga jelentése)

 

 

 

Manapság viszont – főképp a szegényebb rétegben- a probléma megoldásaként értelmezik az alkoholt. Ez szomorú dolog, hiszen az ital a még meglévő dolgokat teheti tönkre. A családot. A barátságokat. A lelkeket.  A dolgokat, melyek kiutat, reményt adhatnak az embernek.

 

 

 

 

 

 

Persze nem azt mondom, hogy soha egy kortyot sem szabad inni, de nagyon fontos a mértéktartás. Én magam is megiszom azt a minimális mennyiséget, amikor valami oka van. Például egy születésnap, egy szilveszteri buli vagy egy koccintás a rég nem látott ismerősökkel.

 

Sajnos azonban vannak olyan emberek, akik egy korty után nem tudnak megállni. Ezzel kapcsolatban találtam egy régi kínai közmondást:

 

 

 

 

 

"Először az ember vesz egy italt, az ital keresi az italt, végül az ital elveszi az embert."

 

 

 

Teljesen igaz ez a közmondás. Hiszen egy ittas ember, szinte teljesen kifordul önmagából... Sajnos erre rengeteg példát látok a saját élőhelyemen is.

 

 

 

Gondoljunk bele, milyen mondjuk, ha egy apa iszik a családban. Az amúgy kedves, családcentrikus férfi egy csapásra kötekedő őrültté válik, aki a tettlegességig is elmehet. Erről is sokat hallhatunk.

 

 

 

Most pedig azokhoz szólok, akik tudják és beismerik önmaguknak, hogy alkoholproblémáik vannak:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lehet kifogásokat keresni, hogy miért isztok. De akkor jussanak eszetekbe a szeretteitek, barátaitok és az élet apró örömei, mikor az első poharat emelitek a szátokhoz. Gondoljátok végig, hogy megéri-e néhány óra „felszabadultság” , ha a következmény a magány és az elszigeteltség lesz.

 

 

 

Szinte minden cikkemből az jön le, hogy az emberi kapcsolatok életmentőek lehetnek, és bármilyen problémára megoldást jelenthetnek. Ne marjátok el magatok mellől azokat, akik segíthetnének és segíteni szeretnének rajtatok.

 

 

 

Remélem hogy nagyon sok emberhez eljut az írásom, és sokakat megérint majd a téma. Mert ez manapság nagyon sok problémát okoz az embereknek. Mind az italozóknak, mind a többieknek, akik kénytelenek elszenvedni ezt a fajta szörnyűséget.

 

 

 

Várom a hozzászólásaitokat, tapasztalataitokat.

 

gitaros92@gmail.com

 

 

 

Köszönöm

 

Csabi

 

 

 

 

 

Júliusi program Borsod megyében!

 

 

 

Idén júliusban nem kell messze utazniuk a borsodban élő, szórakozni vágyó embereknek.  Ugyanis a Szívlapát Alapítvány Jövő/Menő programja keretében három napon át tartó fesztivált rendez a Mezőcsáti kistérségben, pontosabban Tiszatarjánban.

 

 

 

A fesztivál azért is különleges, mert itt a helyiek látják vendégül az ide érkezőket, és a vendégségbe akár ajándékot is lehet hozni. A nyitott portákon nemcsak megkóstolni lehet a helyi finomságokat, de ott is lehet hagyni valamit, amit saját magunk hoztunk.

De miért pont Tiszatarján? Ez a térség Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű régiója, és a szervezők ezzel a rendezvénnyel nemcsak a falunak, hanem az egész kistérségnek szeretnének segítséget nyújtani.


A programok három fő eleme az aktivitás, a szemléletformálás, illetve a szórakoztatás lesz, és mindez természetesen teljesen ingyen. Tiszatarjánban július 6. és 8. között a következő események várhatók:

2012. 07. 06. péntek

18.00 A Föld!Föld és a Nagy Ugrás megnyitója
18.30 – 24.00 A Keleti Blokk Művészeti Egyesület vendégei a színpadon:

The Corny
Képzelt Város
Kamikaze Scotsmen
The Punch
Spacesh!t
Sonar
Néhai Bárány
Catsandox
Nemjuci

 

 

 

2012. 07. 07. szombat

13.00 Vizi-Bullet: recycling vízijármű-építés és -verseny
15.00 Megújuló energia a gyakorlatban (konferencia)
16.00 Leader programok bemutatása, pályázati lehetőségek ismertetése
18.00 Téka Együttes
19.30 RAS
21.00 1pont1 - Novák Péter új zenekarának lemezbemutatója
22.30 Korai Öröm
Utána Rock Disco

Egésznapos programok szombaton:
• Tér a térben: a Mezőcsáti kistérség településeit és a Jövő/Menő programot bemutató installáció. Hol vagyunk, és miért?
• Fakultatív programok keretében a települések egzotikumainak felfedezése kerékpáron
• Fenntartható táplálkozás – helyi termékek a konyhakertekből

 

 

 

 

 

2012. 07. 07. vasárnap

09.00 Települési főzőverseny elindítása
11.00 Halászeszköz bemutató, hálószövés
11.15 Postagalamb – madárröptetés
11.30 Gyermekműsor
12.30 Főzőverseny eredményhirdetése
13.00 Bemutatkozik a Mezőcsáti Népi Együttes
14.00 Felkészülés a beugrásra
15.00 Nagy Ugrás

Egész nap Vízparti Vigalom: Kenyérlángos sütés, ökörsütés

16.00 Tutajverseny a Holt-Tiszán
17.30 Népdalkör bemutatója: Tiszakeszi, Tiszatarján, Ároktő
18.30 Táncház a Mezőcsáti Népi Együttessel
19.30 Miskolc Dixieland Band
20.30 Maszkura és a Tücsökraj
21.30 Lampionos felvonulás és búcsú a Tiszától

A fentiek mellett vasárnap egyéb különleges élményekkel is gazdagodhatunk:

• Tér a térben: a Mezőcsáti kistérség településeit és a Jövő/Menő programot bemutató installáció. Hol vagyunk és miért?
• Fakultatív programok keretében a települések egzotikumainak felfedezése kerékpáron
• Fenntartható táplálkozás – helyi termékek a konyhakertekből
• Képregény a vizek és az ember kapcsolatáról, a víz újjászületéséről, a Tisza értékteremtő erejéről
• Lovaskocsi túra a WWF Magyarország és a Tiszatarján Önkormányzata közös projektjének helyszínére
• Játszóház
• Szürkemarha- és vízibivaly-les
• Íjászat, lovaglás, rodeobika-megülés

 

 

 

Kortól, nemtől és lakhelytől függetlenül vár szívesen mindenkit Tiszatarján és a Föld föld fesztivál.

Még több információt a www.foldfold.hu oldalon találtok :)

 

 

 

 

 

A mai nap egy fontos esemény miatt megszakítom a normális honlap-menetet, és kicsit mesélek arról, hogy miért is olyan jelentős június 4.-e a magyarok számára.

 

 

 

A trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia [2] és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a Saint Germain-i békeszerződés is rendelkezik.)

 

A trianoni békeszerződést az 1920 tavaszán, a Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja írta alá.

 

A szerződés Magyarország (Magyar Királyság) új határainak megállapítása mellett 35 000 főben korlátozta a magyar hadsereg létszámát, megtiltotta légierő és nehézfegyverek tartását. Tartalmazta az akkor létrejött Népszövetség alapokmányát is. 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor írták alá a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély[3] 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosóján, a Galérie des Cotelle-ben.[4]

 

A szerződést nem írta alá a szintén az antanthoz tartozó Amerikai Egyesült Államok, amely akkor nem lett tagja a Népszövetségnek. Az USA és Magyarország később Washingtonban kötött békét: ez a Népszövetségre vonatkozó cikkelyek kivételével szó szerint megegyezik a trianonival.

 

A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.

 

 

Inkább hivatkozom a kész tényekre, mint semhogy valótlant írjak le . (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s )

 

 

 

 

 

A bejegyzés zárásaként, egyik kedves ismerősöm ez alkalomra írt versét tekinthetitek meg:

 

 

 

Ma feketét vegyetek fel, ha az utcára léptek,
1920. Június 4.-ét soha ne feledjétek!
Gyászba borult szívvel adjatok Hálát az Istennek,
Bennünket még Magyarnak nevezhetnek!!

Ne hunyászkodjatok meg más nép képviselőinek soha,
Így is, egykor büszke sorsunk most elég mostoha!
Ébredj fel álmodból Szűz Mária Áldott népe,
Mert ha nem teszed eltipornak a fenébe!

 

 

 

Kökény Krisztián

 

 

 

A mai bejegyzés az utolsó a fiatalkori terhesség témájában. Itt szeretnék kitérni az abortuszra is.

 

 

 

A fiatalok manapság elég felelőtlen, kicsapongó szexuális életet élnek. Korán kezdik, nem válogatják meg partnereiket és nem tájékozódnak elég alaposan arról, hogyan lehet védekezni a terhesség ellen.

 

 

 

Erre mindenképp az a megoldás, ha a családban nyíltan beszélünk a szexualitásról; és mivel ez csak ritkán történik meg, sok tizenéves ma már nem az első abortuszánál tart.

 

De gondoljunk csak bele, hogy nem minden esetben a felelőtlenség az ok. Mi a helyzet a nemi erőszak áldozataival?

 

 

 

                                 

 

Nem tudjuk, és valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni, hogy mekkora részükre igaz ez, hiszen a gyerekkorban elszenvedett nemi erőszakot (főleg, ha családon belül történik) hatalmas tabu, szégyen övezi. A bántalmazott lányok többsége nem fogja elmondani, hogy nem egy szeretetteljes szexuális együttlét „eredménye” miatt választják az abortuszt; inkább nem beszélnek, vagy nem nevezik meg az apát. 

 

Ráadásul egy 14 éven aluli lány jogilag nem is létesíthet szexuális kapcsolatot, hiszen ez mindenképpen nemi erőszaknak számít; akkor is, ha beleegyezett a dologba.

 

Vannak olyan lányok is, akik szeretnék megtartani az erőszakból fogant gyereket, de a szüleik kényszerítik őket az abortuszra. Az ilyen esetek is úgy kerülnek be a statisztikába, mintha a lány felelőtlenül, védekezés nélkül létesített volna szexuális kapcsolatot. Ráadásul nem tudom, hogy belegondolnak-e, hogy döntésük akár a leányzó meddőségéhez vezet majd...

 

A másik fontos dolog, hogy a nemi erőszaknak későbbi nemvárt következményei is lehetnek: a szexuálisan bántalmazott gyerekekre felnőttként gyakran jellemző az elővigyázatlanság. Azaz, múltbeli vagy jelenlegi molesztálásra utalhat, ha egy fiatal lány túl korán kezdi a nemi életet, sok partnere van. (Persze nem minden esetben ez az oka)

 

 

 

Szóval nem minden esetben a fiatalok hibája, ha túl korán válnak szülőkké, vagy éppen túl korán kell megtapasztalniuk az abortusz szörnyűségeit.

 

Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek ezt a témát is. Remélem tudtam plusz információkat adni és új gondolatokat kelteni.

 

 

 

Gondolataitokat, véleményeteket a szokásos címre várom:

 

gitaros92@gmail.com

 

 

 

Csabi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyik kedves ismerősömet, névszerint Dajka Vikit, nagyon megérintette a tegnapi téma, ezért küldött nekem egy írást. A könyvet, amiről írt,a közelmúltban olvasta. Úgy gondolom, hogy rendkívül erősen kötődik a korai gyermekáldás témájához.

 

 

 

 

 

"Nincs egy hónapja, hogy végeztem Mo Hayder: Tokió című könyvével.
Csabi témájához kapcsolódóan volt a történetben egy szál, mely egy fiatal lány belső vívódásáról, és a meg nem kapott szexuális felvilágosítás következményeiről szól.

 

                                                                                               

 

A történet főhőse, az angol "Grey" (sápadt, szinte áttetsző bőréről kapta a nevét) a megfelelő felvilágosítás hiányában tapasztalta meg a nem kívánt, korai terhességet.

 

 

 

Grey fiatal kora óta pszichiátrián nevelkedett, mert mindenki őrültnek tartotta. Talált egy régi könyvet a szülői ház padlásán az 1937-es nankingi mészárlásról. Később ez a könyv eltűnt. Ő hiába mondta mindenkinek, hogy látta, a képekkel és beszámolókkal együtt; mindenki betegnek titulálta, így bekerült a pszichiátriára.

 

Az intézményben természetesen az akkor épp tinédzser korú lány nem kapott felvilágosítást, csak bántalmazást. Az ösztöneitől vezérelve, egyik alkalommal -számunkra legalábbis- őrült tettre vetemedett: egy kocsi hátsó ülésen 5 fiatal sráccal közösült. Védekezés nélkül, hiszen ő erről semmit nem tudott. Ennek meg is lett a következménye. Grey először még azt se tudta, hogy mi zajlik le a szervezetében, míg végül (körülbelül 14-15 éves lehetet ekkor) a könyvek között talált egy, a gyerekeknek szóló felvilágosító irományt. Ebből rájött, hogy kisbabát vár. Amint a nevelők észrevették, rögtön abortuszt hajtottak végre rajta.

 

Az egyik ápoló egész életében bántotta Greyt. Őrültnek tartotta egyrészt Nanking, másrészt szexuális betegsége miatt (mi úgy mondanánk, nimfomániás, vagyis sűrűn gondol a szexre). Ez később, a felnőtt lányra is kihatott. 19 évesen Tokióba ment, hogy -ekkor már érett nőként- végre bizonyosságot nyerjen mindarról, amire eddig azt mondták, őrült agyszülemény.
Megismerkedett a szerelemmel az itt töltött 1.5 éve alatt, amibe szintén szerepet játszottak a korábban történtek. Kétségei voltak afelől, hogy megmutathatja-e testét, amit az abortusz okozta rettentő hegek borították.

 

A történet előrehaladtával egyre inkább mérlegelte / megértette tettének súlyát. A japán hagyományok, miszerint az Obon ünnepen a holt lelkek visszatérnek az élő szeretteikhez ráébresztette Greyt, hogy ő még tisztességes temetést se nyújtott a gyermekének, csupán egy kukazsákot szemfedélnek és egy kukát koporsónak. Egyre kínzóbban visszhangoztak a fejében a nővér és az ápoló szavai, hogy ő "különc, fura, és beteg". Úgy érezte, tette miatt valóban beteg, míg rá nem jött, hogy a tudatlanság nem egyenlő a szellemi sérültséggel...

 

A legtöbb fiatal korú édesanya nem tudja még felmérni tettének súlyát. Ha ehhez az társul, hogy bántalmazást kap a közvetlen környezetéből, könnyen érezheti, hogy valóban vele van a gond.
Épp ezért fontos lenne a megfelelő, teljeskörű felvilágosítás fiatal korban, mind a szexről, a szexuális úton terjedő betegségekről és a terhességről."

 

Dajka Viki

 

 

 

Ez tehát az egyik lehetőség. A fiatalok tudatlansága. Holnap egy másik lehetőséget közelítek meg, ugyanebben a témakörben.

 

 

 

"Ezek a korán érő fiatalok..."

 

 

 

Egy nagyon érdekes és döbbenetes jelenségnek voltam tanúja nem is olyan régen.

 

Átlagos nap, az orvosi rendelő tömve emberekkel, biciklik, babakocsik parkoltak az udvaron. Épphogy beléptem, nekem szaladt két aranyos, viháncoló kisgyerek. Idős nénik, bácsik társalogtak, pletykálkodtak, a fiatalok pedig nyomkodták telefonjaikat. Ülőhely alig akadt.

Leültem egy tizenhat év körüli lány mellé... Nem is figyeltem nagyon, hogy ki az, és miért van ott. A saját influenzám jobban érdekelt. Mikor az egyik kisgyerek szaladt felém, és kiabált, hogy anya -anya kicsit meglepődtem. Nem hozzám szaladt, hanem az imént említett fiatal lányhoz. A két évesnél kicsit idősebbnek kinéző gyerek az övé?? Már nem bírtam megállni szó nélkül.

Elkezdtem beszélgetni vele, kiderült, hogy jól tippeltem, 16 éves, és ez a kisfiú, aki ebben az évben lesz három éves, az ő gyermeke. Sőt, mi több, a pocaklakó, aki miatt itt van, ez év végén várható.

 

 

Elborzasztott a gondolat, hogy már a második gyermekét várja. Hiszen még ő maga is gyerek. Mikor megkérdeztem, hogy nem korai-e még ez neki, mosolyogva így felelt:

 

 

 

                                                          " Ez így jött össze..."

 

                                                  

 

 

 

Sajnos manapság rengeteg ilyen és ehhez hasonló esettel találkozunk.

 

Mi lehet az oka? A késői, vagy egyáltalán meg nem kapott felvilágosítás? A média? A „nemtörődöm” szülői magatartás?
 A holnapi bejegyzésemben választ kaphattok erre a problémára egy igencsak tanulságos történeten keresztül.

Akit érdekel, az holnap mindenképp nézzen be. Érdemes lesz.

 

 

 

 

 

Olvasni vagy nem olvasni?

Mit gondoltok, meglehet-e szerettetni valakivel az olvasást? Vagy más szóval, lehet-e olvasó embert „nevelni”?

Véleményem szerint, nem kell nevelni. Sőt nem is lehet. Hiszen ha valaki nyitott szemmel jár a világban, akkor előbb utóbb úgyis megtalálja a számára kedves műveket. Manapság már annyira színes az irodalmi paletta.

 

Én negyedikes koromig nagyon szerettem olvasni. Főként Benedek Elek meséket, vagy a méltán híres Illés Gyula által összegyűjtött 77 magyar népmesét.
Miután ötödikbe kerültem, valahogy megszűnt a könyvek iránti érdeklődésem.Ebben az évben egyáltalán nem olvastam semmit, még a kötelezőt sem. Pedig az akkori Tanárnőm igen kemény módszerekkel próbálkozott rábírni az olvasásra. (az akkori kötelező olvasmány a Toldi volt.)

A Tanárnő kedvelt taktikája a fenyegetőzés volt. Márpedig így nem lehet megszerettetni valamit. Jobb lett volna, ha inkább valamilyen módon érdekessé tette volna számunkra a művet. Ha sejtet egy-két dolgot, akkor a diák úgyis elolvassa, hiszen érdekli mi lesz a történet vége, mi lesz a főhőssel... Ma már így gondolom. Akkor nem érdekelt.

Végül hatodikos koromban kaptam kézhez az első Harry Potter kötetet. Két nap alatt végeztem, és rögtön indultam a könyvtárba. Még aznap éjjel végeztem a második résszel. Lehet, hogy nevetséges dolog, hogy pont a Harry Potter vezetett vissza az irodalom színes és sokrétű világához, de azóta számtalan novellát, verset, regényt és drámát olvastam el. Egészen komoly történetektől a könnyedebb, szórakoztató irodalomig.

 

 

Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy nem az embert kell olvasóvá nevelni, hanem az irodalmat kell népszerűsíteni. Aki fogékony a művészetekre, az úgyis észreveszi a benne rejlő szépségeket.

 

Hiszen ugyanazt a csodát, rejtélyt és kalandot fel lehet fedezni egy regényben, mint a filmekben. Vagy a fenséget, ünnepélyességet és pompát. Mint egy klasszikus zenében.

 

Tárjuk ki az irodalom kapuit, és hagyjuk, hogy magával ragadja az embereket, ugyanúgy, mint egykor engem a Harry Potter története.

 

 

 

 

 

Utcazenélés egy utcazenész szemével

 

 

 

Budapesten már mindennapos dolog, hogy egy egy aluljáróban vagy forgalmasabb utcán zeneszóra kapjuk föl a fejünket. Viszont itt Borsodban ez még annyira nem elterjedt dolog.

 

Mi is az utcazenélés? Koldulás vagy elhivatottság?

 

 

 

 

Furcsa kérdés ez, és megosztja az embereket. Van, aki úgy vélekedik, hogy koldulás, hiszen az ember csak kiül és várja a pénzt. Én nem így vélekedem róla. Úgy gondolom, hogy a leglényegesebb különbség a koldulás és az utcazenélés között az, hogy ha én kiülök zenélni, nem kéregetek. Zenélek, és ha valakinek tetszik amit csinálok, hát odateszi a pénzt. Ezzel is jelezve, hogy értékeli azt, amit én csinálok. Ráadásul ez teljesen önkéntes dolog. Hisz a járókelők maguk döntik el, hogy mit tesznek.

 

Én már akkor boldog vagyok, ha valaki megáll, meghallgat és látom az arcán, hogy sikerült felvidítanom, vagy épp elgondolkodtatnom a zenémmel. Hisz a zenében bármilyen érzésre rátalálhat az ember. Fájdalomra, szerelemre, bánatra, csalódásra, örömre és boldogságra. Óriási élmény látni az embereken, hogy megérint őkez a zene.

 

Persze az is jó dolog, mikor a zenélés végén tapasztalom, hogy hoppá, elég jelentős összeget sikerült összeszedni.

DE!

 

Nem ez a lényeg.

 

Egy kedves élményemet szeretném elmesélni nektek. Épp egy Koncz Zsuzsa dalt játszottam (Ha én rózsa volnék...), mikor odalépett egy idős néni. Már a dal közepe táján láttam rajta, hogy könnyes a szeme. Elérzékenyült. Mikor a dal végére értem, elmondta, hogy ez a dal volt a halott férje kedvence. És, hogy azóta nem hallgatta meg, de most nagyon jó érzés volt. Rengeteg emlék jutott eszébe. Azt mondta, hogy pénzt nem tud nekem adni, de van egy kaparósorsjegye, amin 200 Ft-ot nyert. Azt itt szeretné hagyni, és ha tehetem, váltsam be.

Nos mondanom sem kell, hogy az a sorsjegy azóta is megvan. Ez mindig emlékeztet majd arra, hogy az utcazenélés legfontosabb része nem a pénz. Ha örömet adhat az egyik ember a másiknak, már eleve ő maga is gazdagodott valamivel. Én is így éreztem, mikor az idős néni könnyes mosollyal távozott. Sok sikert kívánt nekem, és azt mondta, hogy folytassam a zenélést, mert ebben a rossz világban már csak az ilyen apró dolgok okoznak örömet az embereknek.

 

                                                      

 

Ezzel szeretnék ösztönözni minden zenészt, hogy ne féljen kiülni és  zenélni. Persze olykor-olykor lesznek negatív visszajelzések, de nem az a fontos. Addig próbáljunk örömet szerezni az embereknek ezzel az eszközzel, amíg lehet... hiszen már nem sokáig lehet utcazenélni. Sőt, rengeteg helyen már nem is lehet. =(

 

 

 

hozzászolásotokat várom: gitaros92@gmail.com

 

köszönöm

 

Csabi

 

 

 

 

 

 

 

Ti szerettek túrázni? Mikor megemlítem, sokak reakciója így hangzik: „Miért utazzak el, ha gyalogolni támad kedvem? Azt itthon is megtehetem.”

 

 

 

 

 

Nos ez nem teljesen így van. Manapság ebben a rohanó világban az ember vakon és süketen közlekedik. Főleg egy városban.

 

 

 

De mikor kijut a természetbe, szinte újjáéled. Meglátja a szemei elé táruló világot, meghallja az erdőben daloló madarak hangjait, és érzi az avar illatát. Ez csodálatos dolog.

 

 

 

Nagyon jó kikapcsolódás a barátokka, de egyedül is nagy élmény, hiszen olyankor lehet remekül elmélkedni, gondolkodni.

 

 

 

Engem körülbelül kilencedikes koromban ragadott magával ez a dolog, köszönhetően kedvenc magyartanáromnak. Rengeteget jártunk a Bükkben, volt már balesetem is (lebukfenceztem a Sebes-víz nevű meredek szakasz-on...), de ennek ellenére mindig örömmel gondolok vissza ezekre a túrákra. Sokszor mi is csak csendben sétáltunk, és ez fantasztikus volt. 

 

 

 

Történt velem egyszer, hogy épp csak elmélkedtem, nézelődtem, és arra lettem figyelmes, hogy egy ideje már a lábam vezet. Nem gondoltam tudatosan a lépésekre, az irányra. Csak mentem. Mi lehetett ez? Talán a természet vezetett? (vagy csak egyszerűen elbambultam:D)

 

 

 

Nem tudom, mindenesetre különös volt. Számomra a zajok nélküli lét volt az egyik legfantasztikusabb dolog. Éppen ezért  egy ezzel kapcsolatos i

Oldal: Elmélkedéseim, gondolataim, én magam. folyamatosan bővül
Csabi honlapja:) - © 2008 - 2024 - csaba-illes.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat