Csabi honlapja:)

Üdvözöllek titeket honlapomon.:)  Remélem mindenki talál az oldalon kedvére valót, olyat ami érdekli, amit szeret és ami miatt többször is ellátogat majd ide=)

Annyit kell rólam tudni, hogy három fő szenvedélyem van: a zene, az irodalom és a rajz. Ezen az oldalon ilyen témájú dolgokat fogtok találni. Szeretek írni, verseket, novellákat is, de főként az újságírás érdekel. Cikkeim közül sokat megtalálhattok majd itt. Továbbá szeretek fotózni is. Pár képet meg is mutatok majd. Ha vannak konkrét ötleteitek, szívesen várom a gitaros92@gmail.com-ra

 Kezdetnek legyen elég ennyi:) Ha van kedvetek  nézzetek szét az oldalon, aztán ha tetszett mondjátok meg a barátaitoknak is, hogy hol időztetek:) Minden nap igyekszem más és más dolgot kitenni a kezdőlapra, de ha nem is tudtok minden nap nyomon követni, akkor visszamenőleg meg tudjátok nézni az előző napi kiírásomat az Elmélkedéseim, gondolataim, én magam fülre kattintva:)

Halottak napja

Halottak napja az a nap, mikor kicsit lelassul az amúgy rohanó világ, és időt enged azokra, akik már nem lehetnek velünk. Ilyenkor gyertyát gyújtunk és virágot viszünk elhunyt szeretteink sírjára.

Vagy nem. Van, aki nem tartja ezt a "hagyományt". A minap egy idős hölggyel beszélgettem erről a témáról. A férje néhány évvel ezelőtt halt meg, de ő egyetlenegyszer sem járt kinn november elsején a temetőben. Azt mondta, hogy az ő gyásza még most is mélyebb annál, mintsemhogy az év egyetlen napján jusson csak eszébe. Ő nem anyagi dolgokkal fejezi ki a gyászt.

Idézem:

" Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Eszembe jut egy hangról, egy illatról vagy éppen egy tárgyról. Őrzöm a szívemben és az eszemben. És tudom, hogy neki ez sokkal többet jelentene, mint egy szál virág vagy egy meggyújtott gyertya. Tudom, hogy halálom napjáig így lesz ez. Így nem kell elengednünk egymást. Mert hiszem, hogy ő is gondol rám odafenn."

A néninek talán igaza van. Hisz mindenki saját maga érzi át és dolgozza fel a fájdalmát.

Egyébként nem csak a halottakat lehet elengedni. Olykor az élőkről is le kell mondanunk. Legyen az egy messzire költözött barát, egy reménytelen szerelem másik fele vagy éppen egy olyan ember, akiben csalódtunk. Talán a halottakat könnyebben el tudjuk engedni. Változó, hogy kinek mennyi időbe telik, de egy idő után visszazökken az élet a normál kerékvágásba. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elfelejtjük a szeretteinket. Csak megtanulunk a hiányukkal élni.

De mi a helyzet mondjuk egy reménytelen szerelemmel? Szeretsz valakit, de az az illető nem viszonozza, mást szeret vagy valamiért nem lehettek együtt. És mégis kénytelen vagy naponta szembenézni vele. Ez mindennél rosszabb. Arról is lehetne vitatkozni, hogy kinek mi a jobb. Ha minden nap találkozik azzal a személlyel, vagy ha soha többé nem látja.

De mindegy is. A lényeg, hogy az elengedés nehéz és fájdalmas dolog. Legyen szó az élőkről vagy a holtakról egyaránt.

Őszinte részvétem minden olvasómnak, az elhunyt szeretteik miatt.

http://www.youtube.com/watch?v=xLJhd0QBilM

Észrevételeiteket és hozzászólásaitokat a gitaros92@gmail.com -ra várom.

Csabi

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat